Frei Tamás: Puccs Moszkvában

Először is azzal kezdeném, hogy nagy rajongója vagyok Frei írásainak. Az első három könyve, A Megmentő, A Bankár és a 2015 számomra letehetetlen volt, szó szerint mindenhová magammal vittem (a mosdón át a fészerig), hogy olvashassam tovább. Az Agrárbárók viszont már nem hozta azt az élményt, érzésvilágot, mint az első három, talán azért, mert bizonyos megoldásokat, sablonokat újra felhasznált és már nem volt annyira érdekes, lehetett sejteni a fordulatok kimenetelét. Ennek ellenére én örültem, mikor meghallottam, hogy Frei új könyvvel jön ki, ráadásul a most zajló orosz agressziót dolgozza fel. Szóval a most következő pár sor egy teljesen szubjektív vélemény lesz a részemről.

Maga a témaválasztás jó, aktuális, mondhatni mindenkit érdekel. Maga a könyv is időben jelent meg, hisz még javában zajlott a háború. Pozitívum, hogy betekintést nyerhetünk Putyin dolgozószobájába, vagy éppenséggel a bunkerbe, de még megemlíteném a francia elnök szobáját is. Egy jó pár akciójelenet is részletesen, aprólékosan le lett írva, ahogy kell szerintem és ahogy én szeretem is 😊. Sajnos számomra itt véget is ért a pozitív lista, mert nekem az egész regény olyan, mintha egy technikai leírás lenne, egy lehetséges forgatókönyv, hogyan lehetne az orosz elnököt megölni.

Számomra hiányzik belőle a „fűszer”, az érzelmi töltetek. Egyszerűen nem éreztem a szereplőkön, hogy egyáltalán fel lennének háborodva (nem hogy dühösek lennének), hogy egy indokolatlan háború zajlik egy független ország ellen. A nagyhatalmak vezetőitől (Biden, Macron) talán túlzás is lenne elvárni, na de az ukrán légiósoktól? Őszintén én tényleg nem éreztem át ezt. Én még azt se találtam, hogy a nagyhatalmaknak mi volt a motivációjuk, miért is kellene Putyint megállítani. Mondhatjuk, hogy a háború a rossz, de ez egy regényben nem elég. Szerintem le lehetett volna írni, hogy miket műveltek a katonák mindkét oldalon, hogy igazából a civil lakosság az áldozat, esetleg a bucsai mészárlást leírni, akár írói túlzással és még lehetne sorolni. Még Putyin érzelmi állapota van talán a legjobban bemutatva. Számomra hihető, hogy egy nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő ember valahogy így reagálna egy hasonló helyzetekben.

Apropó motiváció. Mi volt André motivációja, hogy nem csak részt vegyen az akcióban, hanem ott legyen gyakorlatilag a front vonalban? Ha jól emlékszem, André azért is váltott nevet William Wolfra, mert rohadtul elege lett a nagyvilági játszmákból, az élete kockáztatásából egy pár órányi „arányjavításért”. Felesége és lánya is volt, akkor mi volt az az indok, amiért ezt elvállalta. Én nem találtam meg, csak egy mondatot, vagy kettőt Adrienntől, hogy hát André ilyen, mennie kell. Ez egyszerűen nem elég. Egy ekkora akcióhoz ez a motiváció nem elég, sőt, inkább elégtelen, ismerve André előéletét. Ilyen indokkal Zeusz vagy Visnu szállna be, de azért, mert a teremtett világért azért erősen felelősek. Én azért olvastam végig a regényt, hogy megtaláljam André motivációját, de nem találtam. Valahogy nekem André karaktere egy 90-es évekbeli hollywoodi akcióhőssé „silányodott”.

A technikai megoldás, hogy így intézzék el Putyint, érdekes. Nem vagyok TEK-es vagy biztonság politikai szakértő, csak egy egyszerű gépészmérnök, de valóban így volt a legegyszerűbb elkapni/megölni Putyint? Én jobban el tudtam volna képzelni azt, hogy lett volna egy ukrán férfi, adott lett volna egy háttér sztori (motiváció), hogy megölték a családját, (nem kell túlbonyolítani) és őt építették volna be Putyin köreibe (testőrség, oligarcha stb.) és ő „intézte volna el” az elnököt. André meg pl. úgy jött volna képbe, hogy az ukrán egy régi légiós társa, aki többször is megmentette az életét, ezért cserébe André segített volna neki egy-két lépésben. De ez csak ötlet. Sajnos az sem világos, hogy az oligarchákat miért kellett megölni, miért volt olyan fontos, hogy halottak legyenek. Én nem találtam meg azt a szerepüket, ami megakadályozhatta volna az egész akció véghezvitelét.

A műszaki megoldásokról is lehetne egy külön elemzést írni, de én egy valamit emelnék ki: a wolfram olvadás pontja nem 6000 °C, hanem 3422 °C. Apróság, de ezt összesen 30 másodpercig tart kikeresni.

Nincs fülszöveg. Nem tudom, hogy a többi író (pl. Szántó Dániel, M.L. Eperke, Kollár Betti, EmmaZr) ehhez mit szólt, hogy míg nekik ezzel is szenvedni kellett, neki elengedték. Tudom, ez is apróság, de engem zavar.