Justin Cronin: A révész

Nem is tudom, hol kezdjem. Talán ott, hogy előre lelövöm a poént. Őszintén, ha a borító elejére nem lett volna ráírva, hogy New York Times Bestseller, az első 80 oldal után letettem volna, pedig 480 oldal a könyv. De miért?

Kezdjük az elejéről. Onnan indulunk, hogy egy nőt követhetünk, aki egy vízre kievezve (tó, folyó, tenger, óceán? nem tudjuk) beleugrik és öngyilkos lesz. Bevallom, ez a fejezet eléggé megkapó. Beleshetünk a nő elméjébe, múltjába, hogy mi pereg le a szeme előtt a vízbe ugrás pillanata előtt, sok, szépen megfogalmazott és átgondolt metafóra körítéssel megspékelve. Nem tudom, hogy az eredeti szöveg is ilyen hatásos, vagy a fordítás tette azzá, de valóban élmény volt olvasni. Sajnos ez itt kis is fulladt. Mondanám, hogy azért olvassa végig az ember, mert szemet gyönyörködtető hasonlatok és metafórák tömkelegével találkozik a regény során, de nem így van.

Ezek után bekapcsolódunk Proctor Bennet mindennapjaiba, aki révészként dolgozik egy Prospera nevezetű szigeten. A révész végül is találó név a foglalkozására, hisz a 10% alatti mutatókkal (igen, egy óra, műszer mutatja a testi? funkciókat, agyi kapacitást?) rendelkező polgárokat elkíséri egy kompra, ami a Gyámkertbe viszi őket. A sztori elején, kb. az első 100 oldalon belül, kapunk egy kisebb konfliktust?, amikor is Proctornak a saját apját kell elkísérnie a komphoz. Az odavezető úton az apja picit szenilis lesz, hirtelen kiugrik az autóból és egy biztonsági őrnek kell lefognia, de Proctor leszedi az őrt az apjáról, fojtogatja, az őr elájul, az apja után elejt egy szót, hogy Oranios, stb. stb. stb… Kb. ennyi volt az egyetlen konfliktus, helyzet aminek értelme volt. Tényleg?

Mi is a gond? Egyik alapvető tanács az íróknak, hogy a főhősnek legyenek vágyai, gyengeségei, amire épülhet a cselekmény és ami szimpatikussá teheti a karaktert az olvasónak. Mi Proctor vágya? Mi a gond az életével? Én nem találtam meg. Annyi vágyat fedeztem fel, hogy miután megtörtént az incidens az apjával, Proctor azon vacilál, hogy felmondjon, mert amúgy lelkileg picit megterhelő a munka. Ő, jó. Akkor mondjál fel, mi sem egyszerűbb. Nem egy világmegváltó vágy… És ennyi. Nem igazán érződik, hogy Proctor vinné előre a cselekményt, inkább sodródik a cselekménnyel, ami az lenne, hogy…. Nem tudom.

A világ, amiben játszódik, az olvasatra egy utópisztikus (disztópikus?) világ, amiben az emberek viszonylag hosszú ideig élnek, 100+ év, és igazából a halál nem is halál, hanem valamiféle újjászületés. Mi ezzel a gond? Ha valaki tudja, kérném, hogy mondja meg, mert én nem találtam meg. Van egy másik sziget? része a szigetnek?, Annex. Az író éreztetne valamiféle ellentétet Annex és Prospera között, ami az lenne, hogy… Nem derül ki. Van valami éreztetés, ami kb. egyetlen egy elejtett mondat, hogy az annexi lakók kevesebből élnek, mint a prosperaiak. Ő, ennyi? Ez kevés. Mi az, hogy kevesebb? Csányi Sándor is „kevesebből” él, mint Mészáros „Zuckerberg” Lőrinc, ám Sándor még így is bőven meg tud élni abból a kevesebből. Van egy pár (tényleg egy pár, talán 3) jelenet, ahol az annexiek lázadnak, kivonulnak, tüntetnek. Feláll előttük egy rendőr sorfal. De miért tüntetnek? Mi az ok? Elnyomják őket? Éhbérért dolgoztatják? Szabadság-korlátozás? Nem derül ki. Semmi. Az éhezők viadalában tudjuk, mi a helyzet. Látjuk érezzük, hogy a körzetek gyakorlatilag éhbérért dolgoztatott rabszolgák, aki ráadásul egy perverz műsor részeként meg is halnak. Világos helyzet, már együtt is érzünk a lakókkal. De itt?

Az egész cselekményről nem derül ki, hova is futna ki. Mi a főhős célja? Mi az emberek célja? Megdönteni a hatalmat, de miért is? Kik vannak a hatalmon, mi a hatalomgyakorlás eszköze? Aztán valahogy Proctor elkerül a Gyámkertbe, majd ott eljut valami ajtóhoz, kilép azon és feltárul a „valóság” (nagyon távoli hasonlat, de mint a Truman-showban, csak a Truman az jobb). A valóság az, hogy az egész Prospera meg Annex egy álomvilág, amiben a lakók álmodják az életüket, mert igazából egy fülkében van mindenki, amik egy űrhajón vannak. Tessék?

És eljutottunk az ígéretek kérdéséhez. Mi is volt a hangulat ígérete? Hogy kapunk valamiféle jövőben játszódó társadalom problémákat. Igen, ez talán még állt is volna, ha nem jött volna az űrhajó a 365. oldal körül. Gyakorlatilag az egész szigetet, ál-konfliktust értelmetlenné teszi, mert NINCS JELENTŐSÉGE. Semmilyen utalás nem volt, hogy ez most valamiféle űropera szerűség lenne. Konkrétan átverve éreztem magam. A jutalom ígéretről ne is beszéljünk, mert ez mindent zárójelbe tesz, ha volt is valami valahol elrejtve.

Proctor hirtelen felébred, kijön a kapszulából, elindít egy videót, amiből megtudja, hogy ő igazából egy tudósféle, aki épített egy űrhajót, amihez egy csomó embertől pénzt kért. A „lázadó” barátai pedig mérnökök, tudósok szintén. Kapunk egy magyarázatot, hogy az űrhajó élhető bolygók után kutat és azért találták ki ezt az egész álomvalóságot, mert a hibernáció nem jó ilyen hosszú utakra. Ez még jó is lenne, kapunk egy magyarázatot is az indokról. Aztán kiderül, hogy már 100+ éve keringenek egy bolygó körül, csak valamiért nem ébresztette fel őket a program, szerkezet.

Ezután kiderül, hogy nem mellesleg Elise, Proctor felesége (az álomviágban és a valóságban is az) ennek az álomvilágnak a kulcsa, hogy fennmaradjon az egész rendszer. Erről egy betűnyi utalás sem volt, gyakorlatilag bele lett dobva, mint kavics a tóba. És végül odafut ki az egész, hogy Elise-t kell megmenteni az álomvilágban, mert Otto át akarja vinni a Gyámkertbe, hogy újraindítsa a rendszert, hogy átvegye a hatalmat, hogy aztán ő valami…. Nem derül ki semmi a motivációról, miért kell ennek az Ottonak a hatalom, miért akarja újraindítani a rendszert, ki is ő a valóvilágban úgy igazán stb. stb. Zavaros és véleményem szerint összecsapott. Még egyszer, ennek az álomvilágnak és a benne történő dolgoknak nincs jelentőségük, mert ez csak álomvilág. Bennem felmerült a kérdés, hogy miért pont ezt az álomvilágot alkották meg? Főleg úgy, hogy annyi volt a cél, hogy az emberek megőrizzék a józan eszüket az út végéig. Erre meg lehetett volna alkotni egy világot, amiben mindenki egy halhatatlan isten vagy lény vagy ilyesmi.

Nézőpont-váltások. Proctor nézőpontja E/1-ben van, míg mindenki másé E/3 közeli? talán. Nem is lenne akkora gond ezzel, ha az író nem váltana nem csupán nézőpontot, hanem narrációt is egy fejezeten belül, egy Enternyi leütés szünettel közöttük. Zavaró és nagyon amatőr hiba. Ezt észre kellett volna vennie a szerkesztőknek.

Az is lehet, hogy én értettem félre valamit és igazából a fent említett pontok nem érvényesek. Ha igen, kérem jelezzétek, akár FB-n, Instán vagy Molyon 😊.

Szóval ennyi „szöveg” után 😊 az értékelésem: ⭐⭐ az 5-ből