J. D. Barker, James Patterson: A zaj

Eddig nem ismertem az író párost, így mikor a standnál kezembe vettem a könyvet, úgy voltam vele, hogy egye fene, adok egy esélyt neki, hisz ugyan mi érdekeset lehet írni egy hangról?

Már az elején az események közepébe csapódunk. Egy nagyon pici előtörténetet kapunk Tennantról és húgáról, Sophie-ról, hogy legyen egy kis érzelmi kötődésünk a szereplőkkel aztán BUMM a szívbe, jött a rejtélyes zaj. Őszintén szólva én szeretem ezt a történet kezdést, mert egy sci-fi/horror zsánernek jól áll.

A történet „főszereplője” maga az jelenség, az ismeretlen zaj. „Szakszerűen” fogalmazva eseményközpontú a történet. Karakter fejlődést ne keressünk benne, de őszintén, nem is hiányzik. Igazából a szereplőket „csak” megismerjük, hogy hogyan reagálnak egy váratlan, veszélyes helyzetre, milyen döntéseket hoznak stb.

Minimalista stílusban megírt könyv, szépen megfogalmazott, pátoszos metaforákat, hasonlatokat nem fogunk találni benne, de nem is hiányzik belőle szerintem. A történet végig érdekes, izgalmas, leköti az ember minden percét. Oldalról oldalra haladni akar az ember, hogy rájöjjön, mi is folyik itt, mi lesz a szereplőkkel a végén.

Nem akarok spoilerezni, ezért nem is akarom (nem is tudnám 😊), hogy maga a zaj forrása mennyire megalapozott tudományosan. Egy részlet: az eléggé „fiction”, hogy egy nyolc éves lány a zaj hatására 60 km/h-val képes futni. Ez az ezért fizikailag lehetetlen, bármilyen hatás is éri az embert, a test előbb feladja, mert egy ilyen drasztikus változásba egyszerűen belehal az ember.

A lényeg, hogy én csak ajánlani tudom a könyvet, a 400 oldallal simán végezhet az ember egy hétvége alatt (nekem több kellett 😊).