Szarvassy László: Főnix

A történet Csaba utazását követi nyomon E/1-ben íródva. Már az elején „belecsapunk a lecsóba”, vagyis felrobban, de inkább leég a busz, amin Csabi a barátaival utazik haza a nyári melóból. Mindenki meghal, kivéve Csabit, aki rejtélyes módon túléli. És innen kezdődnek az érdekességek.

A könyv cselekménye világos. Szépen haladunk előre, nincsenek megakasztások. A világ elemeit, a varázs világ elemeit és lakóit fokozatosan, lépésről lépésre ismerhetjük meg, nincsen infó halmozás, nem kell mindent egyszerre megjegyeznünk. A történet közepén gyakorlatilag egy kisebb rablás-történet szerű keretet is kapunk.

Két karakter ívet is felfedezhetünk. Az egyik Csabié (ki másé 😊), aki azzal a tévképzetével harcol, hogy ez az egész csak mese, álom, delírium. Hogy ő nem Főnix, nagyapja nem halt meg és még lehet sorolni. A másik Jedriké, a koboldé, aki egy szemétládából válik kevésbé szemétládává (mint Han Solo-nál 😊).

A könyv tónusa, hangja a fekete humorra épül. Habár én mindenféle „beteg” sorozatokat nézek (South Park, Brickleberry, Furcsa Amcsik, Firka Villa stb. 😊), nekem nem igazán jött át a humor része, de ez erősen szubjektív. Az egy dolog, hogy nekem nem igazán tetszett, viszont lehet, hogy mindenki másnak igen és velem van a baj.

A vége nekem a levegőbe lógott, a befejezetlenség, lezáratlanság érzetét keltette bennem. Nem igazán tudom, hogy végül sikerült legyőznie teljesen a tévképzetét és hogy elfogadta-e az állapotát. Horgot se éreztem benne, hogy esetleg egy következő kötetben ez kiderül. De ez lehet, hogy az én hibám.

Az értékelésem: ⭐⭐⭐⭐ az 5-ből