Vajon igazságos így?

Ebben az évben az írásról szóló elmélkedések mellett szeretnék néhány közéleti témában is kifejteni a véleményemet. Hangsúly a véleményen van. Legyen az politika, gazdaság, kultúra, mert úgy érzem, hogy íróként ebben is meg kellene szólalni. Figyelem, hosszú cikk lesz 😊.

Talán maga a cím is már megosztó lehet, akár csak maga a véleménycikk, ha lehet így nevezni. Hozzá kell tennem, hogy nem vagyok közgazdász, csupán egy mezei gépészmérnök. Azt is hozzá kell tennem, hogy nem minden vállalkozóra igaz, mindig nézzünk az egyes cégek, emberek mögé. Ezért is fogok általánosságban beszélni és inkább a foglalkoztatottak számát és vagyoni helyzetet fogom irányadóként használni. És a lényeg: ez inkább filozófiai válasz keresés, hogy miért is működünk így.

Mit is láthatunk a világban? Vannak szegényebbek, gazdagabbak, nagyon szegények és nagyon gazdagok. De hogyan is definiálnánk a nagyon gazdagot? Forintban több tíz, száz milliókat keres? Egy nagy cég háló tulajdonosa? Több száz ember dolgozik alatta? Megérdemli? Nem könnyű. Én a magam részéről az egyik kritérium, hogy sokan, akár több ezer ember dolgozik alatta, közvetlenül vagy közvetetten, és arányaiban sokkal többet visz haza, akár 20-100x-osát is, mint az alatta dolgozók. De miért is van ez így, miért alakult ez ki?

A miértet nem tudom (vagy igen, de akkor ez egy rövid írás lenne). Kérdezzük meg a rokonainkat, ismerőseinket, hozzuk fel témának, hogy vajon miért is keresnek arányaiban sokkal többet a tulajdonosok. Az egyik válasz talán az lehet, hogy mert ő a tulaj, vezérigazgató, övé a cég, miért is ne venné ki a pénzt, évszázadok óta így van, megérdemli, és a többi.

Talán így is gondolkodhat néhány (vagy a legtöbb?) cégtulaj, felsővezető, hogy ő csinálta meg a céget, ő húzott rá egy termékre, ötletre, újításra egy egész gyártócsarnokot. Ez igaz is. Meg nem is. A véleményem az, hogy nagyon nem. Megpróbálom egy példával alátámasztani ezt.

Vegyünk egy embert, aki több éves kísérletezés, prototípusok után kifejlesztett egy olyan elektromotort, aminek a hatásfoka eléri a 93%-ot (ez a 75-80% helyett q*va jó 😊), könnyebb is, mert a forgórész egy könnyebb kompozitból készült. Elektromos autókba beépíthető, a hatásfok miatt a hatótáv is megnövekedett. Pár év múlva dollármilliomos lesz, több országban működnek gyárai, ahol 2 műszakban gyártják ezt a motort és különböző altípusait, mindezt alig 900 €/db áron, ami nagyon olcsónak számít a motorok terén, ezért a legtöbb autógyár tőle veszi a motort a termékeikbe. Ezért is tudod ekkora vagyont felépíteni.

Ezt látva mondhatjuk, hogy ez az ember megérdemli a több milliódolláros vagyont, hisz alkotott valamit, amitől valami jobb lett. Megérdemli, hogy az éves profit mondjuk 20-30%-át kivegye magának. Én azt mondom, hogy nem, ameddig az alkalmazottak alig keresnek bruttó 340 000 Ft-ot.

Mi az, amit valóban megérdemel az ember? A „kredit” a motor feltalálásáért, jobbításáért jár neki, az csak az övé. A társadalmi megbecsülés, a szakmai díjak az övé, a szabadalom az övé és a szabadalomból befolyt jogdíjak is csak az övé. Ha Nobel-díjat kapna, az is övé lenne, mert ő dolgozott a találmányával.

Viszont az ezzel szerzett vagyon, pénz-mennyiség már nem egészen. Megpróbálom leírni, hogy szerintem miért.

Akkor lenne az így szerzett vagyon az övé vagy inkább érdemelné meg, ha a legtöbb dolgot, vagy az összeset ő maga csinálná. De nézzük is meg elméletben, hogyan is nézne ki.

Tehát a kiinduló helyzet, hogy mindent maga a vállalkozó csinál. Egy elektromotor összeszereléséhez nem árt néhány összeszerelő készülék, akár tekercselő készülék, akár a csapágyazás összeszereléséről lenne szó. A legtöbb alkatrészt maga szeretné megcsinálni, ezzel is elkerülve a beszállítói árakat, csak a nyersanyagot fizetné ki. Szóval ehhez nem elég egy garázs, ehhez csarnok kell megfelelő világítással, szellőzéssel, tisztasággal.

Tegyük fel, hogy 1 nap (8 óra) alatt 1 motort tud kompletten összerakni. Számoljuk bele, mire az alkatrészek elkészülnek a különböző gépeken (tengely, alátét, rögzítőelemek stb.) és mire megcsinálja a kötelező EOL (End Of Line) teszteket, az tényleg 8 óra. Majd jöhet a csomagolás és a szállítás. Még ha fuvarozó céget is bíz meg, akkor is számolni kell a berakodással, amit nem biztos, hogy a fuvarozó cég önállóan megcsinálja, kell a segítség, koordináció. Ez már nem fér bele 8 órába, számoljunk 10órával naponta. Ha csak hétköznap dolgozik, akkor 1 hónapban 22 motort tudna legyártani, és így 22*900 €= 19800 €, ami úgy 8 millió forint. Ez eddig jól hangzik, nem?

Nos nem egészen.

A 900 € nem tisztán 900, hisz ebből ki kell vonni a beszerzett tételek árát és a gyártott tételek árát is, még ha csak a nyersanyaggal számolunk. Nagyon jó esettel számolva ez összesen 400 €, ami nagyon jó, mert így is 55% a profit, 500 €. Nos ez így 22*500= 11000 €, ami 4,5 millió Ft. Ez még jó, nem?

Sajnos nem, mert ebből kell fizetnie a rezsit, azaz világítás, fűtés, gépek energiafogyasztása, ami óvatos becsléssel is 2-2,5 millió havonta. Így marad 2 millió havonta. Még talán ez is jó, nem?

Kell raktár készlet a szabványos alkatrészeknek (csapágy, csavar, alátét, tömítés stb.). Kell egy hely, ahol tárolhatja őket. Az alkatrészeket be kell szerezni (még ha „házhoz” is rendeli, akkor is fogadnia kell a futárt, összeírni, mi jött, mi nem stb.), azokat rendszerezni kell, listát írni, mi van raktáron, mi nem. Ha ezt 1-2 alkalommal csinálja is havonta, akkor is 2 nap kiesik ezen feladatok elvégzésével, de inkább 3. Így 19*500= 9500 €, ami 3,9 millió, zsebbe marad 1,4 millió. Van még?

Karbantartás. Tapasztalataim szerint hetente történik valami legalább egy géppel, ami 4 órányi törődést igényel. Ha ott helyben meg lehet javítani, király, ha nem, várni lehet a csere alkatrészre, az a gép kiesik. TMK-ról (Tervezett Megelőző Karbantartás) ne beszéljünk, arra nincs idő, hisz az nap kiesés. Hacsak nincs raktárkészlet az alkatrészből, szerezni kell egy beszállítót, aki legyártja. Ez gyakorlatilag egy vis maior helyzet. Így kiesik egy jó 3 nap, de inkább több, de számoljunk 3-mal. Így 16*500= 8000 €, ami 3,3 millió, zsebben 0,8 millió, 800 000 Ft. És még van.

Marketing. Nem könnyű beárazni, számszerűsíteni. Ügyfelekkel tárgyalás, ha már van, de előbb szerezni kell. Hirdetésekkel (azokat el kell készíteni), expók, bemutatók. Számoljunk azzal, hogy ezzel a tevékenységgel 5 napot kell foglalkozni (szerintem kevés), így az kiesik a gyártásból. Így 11*500= 5500, ami 2,26 millió, zsebben -0,24 millió, már negatívban van.

Erre még rájön az értékesítés, azaz webshop és annak kezelése, közvetlen email vagy esetleg még telefon. A rendeléseket rögzíteni, a kiszállítást megszervezni, egyeztetni stb. Ezzel is elmegy legalább 3 nap, szóval 8*500= 4000 €, ami 1,6 millió, zsebben -0,9 millió, vagyis semmi nincs a zsebben, és még ki kell egészíteni 900 000 Ft-tal.

És erre még rájönnek olyan költségek, mint adózás, kb. 140 000 Ft, szerver bérlés, informatikai eszközök (igen, azt is le lehet bontani havi szintre), üzleti email, benzin, vállalati autó (még ha az egy Polski), hirdetési költségek és még lehetne sorolni. Mi a megoldás?

Több órát dolgozhat, mondjuk napi 16-18 órát, de akkor nem tudja élvezni munkája gyümölcsét, kiégés, fáradtság, betegségek, vagyis pár év után lehúzhatja a rolót. A másik, hogy árat emel, kb. 1820 €/db-ra, és 1820*0,55= 1000 €, 8*1000= 8000 €, ami 3,3 millió, marad 0,8 millió, 800 000 Ft. Így már jó, csak hogy az ár így nem versenyképes, mert minek vegyenek egy új motort, amit nem próbáltak ki hosszú távon, ha van a régi, még ha az 1900 €-ba kerül. És ez az 1820 € az az alsó határ, ennél többet kellene emelni, nagyjából 2000-2100 €-ra, emellett 12 órát dolgozni.

Így a db számot kell növelni, amihez viszont esetleg több gép kell ÉS ember, aki kezeli a gépet, összeszerel. Kell ember, akik kezeli a raktárat, karbantartók, értékesítők, beszerzők, mérnökök. Igen, bérük van ezeknek az embereknek, de így 1 nap alatt le lehet gyártani 200! darabot, amit ki is tudnak szállítani a nap végén, tehát 200*500 €= 100 000 €, 41 millió Ft! És ehhez csupán embereket kell felvenni és máris a profit az 51x-szeresére nőtt, ha napit osztom el az előzőben számolt havival (41 000 000/800 000), de a hónapra pedig 1127x-szeres.

Szóval az emberek nélkül a vállalkozás, a találmánya elhalt volna, de vajon megfelelően vannak kompenzálva ezért? Sajnos nem, legalábbis arányait tekintve nem. Sajnos csak annyi bért kapnak, hogy úgymond „magukat újra tudják termelni” az alkalmazottak, tudjanak élelmiszert venni, rezsit, benzint fizetni. Nézzük ezt számokkal. A cikk első felében említettem a bruttó 340 000 Ft-ot, ezt átlagoljuk és emeljük fel 450 000 Ft-ra. Így egy hónapra, úgy 200 emberrel számolva: (41 000 000*22)-(200*450 000)= 812 000 000. Igen, 812 millió. Ebből vegyük le a rezsit, karbantartási költségeket: 812 000 000-(2 500 000+3 000 000)= 806 500 000. Nagyon csábító, és ez csupán egy telephely. Ne számoljuk bele a kezdeteket, amikor gépeket, a csarnokot kellett megvenni. Arra akár támogatást is felvehet, az önköltséget minimálisra csökkentve.

Hatalmas pénz és vagyon, amiből lehetne többet adni az embereknek, akik nélkül nem is menne ez. De vajon miért nem adnak többet? Számoljunk egy havi bruttó 2,5 millió alkalmazotti bérért, szórás ±10%: (41 000 000*22)-(200*2 500 000)= 402 000 000. Ez így is 402 millió. De akkor miért nem? Sajnos nem tudom. Kapzsiság, talán. A tudat, hogy ő alkotott valamit, az övé, ezért minden is az övé, pedig…

Mit lehet tenni? Először is tudatosuljon bennünk, hogy értékesek vagyunk. Bármit is csinálunk, nélkülünk az adott vállalat, telephely nem tudna ilyen eredményt elérni, nem tudnának a részvényesek ekkora pénzt kivenni. Ez viszont sajnos nem feltétlenül elég. Miért is?

Tegyük fel, hogy egy ország kormánya felismeri ezt és progresszívan, bevétel szinten írná elő a fizetéseket, nem tönkretéve a kisebb vállalkozásokat. Magasabb fizetések lennének, könnyebb lenne házat, autót vásárolni, vagy csak simán elmenni nyaralni, élményeket szerelni. Erre mit mondanának a vállalatok? Először nyilván tárgyalnának, de mivel durván leegyszerűsítve a kapzsiságon kívül nem igen lenne más érvük, egyszerűen elvinnék a gyártást, a telephelyeket olyan országba, ahol nincsenek ilyen törvények. És így mennének tovább.

Ezért sajnos globális összefogás kell, globális szabályozás, hogy az emberek, a vállalatok motorját adó munkatársak érdemük és hozzáállásuk szerint kapjanak bért. Mert az valahol sajnos igazságtalan, hogy -picit sarkosan fogalmazva- más embereket kizsákmányolva egy teljes ország vagyonát birtokolják, holott nélkülünk nem lenne meg ez a pénz-mennyiség.

 

Remélem, hogy az írás nem volt túl bicska-nyitogató, főleg azért, mert ez az én véleményem, meglátásaim. Egy filozófiai-elemzés, talán egy igazolása annak a mondásnak, hogy: „Ember embernek farkasa.”